Home office-ban dolgozom, szóval nekem ganz egal milyen nap van, dolgozom én szombaton is, vasárnap is ha úgy hozza a feladat, de ha a kedvem úgy hozza, akkor bizony nem dolgozom egyáltalán. És hát nem volt. Mármint kedvem. Csak ültem a fotelban, heverésztem a kanapén és nagyon, de nagyon sajnáltam magam. Mert hiába szólt a rádió, hiába sugárzott a tévé, akkor is csak a csöndet hallottam. Csak nyomorult macska neszezett néha... (veszett hangosan kaparászik az almostálcában). Szóltam hozzá, de nem válaszolt. Egyáltalán nem volt senki, aki válaszolt volna!
Persze felhívhattam volna egy csomó embert, de nem panaszkodni akartam. Értelmes beszélgetésre vágytam, ami nem a munkáról szól (szakmabeli kollégákkal), nem beszámoló a napomról (gyerekeimmel), nem a főzésről, frizurákról (barátnőkkel), nem az egészségi állapotunkról (tesómmal). Próbáltam beszélgetni Teoval, de persze ő sem válaszolt. (Basszus, még a hangját sem tudom felidézni magamban!) De hát mégsem beszélgethetek egy halottal!
Támadt viszont egy kivitelezhetőnek tűnő ötletem: beléptem ismerkedős Facebook csoportokba! Majd tovább fokoztam az őrületet: regisztráltam társkereső alkalmazásokba is! Háááát... Sok minden elképzelhető ezeken a helyeken, de értelmes beszélgetés..? Szóval karrierem nem tartott sokáig, mert rájöttem: 1.) nem akarok helyesírástalanságok felett dünnyögni, 2.) nem áll szándékomban odaköltözni senkihez és azt meg főleg nem akarnám, hogy bárki is hozzám költözzön, 3.) nem akarok végeláthatatlan telefonbeszélgetéseket folytatni egy ismeretlennel, 4.) egyáltalán nem akarok "összejönni" senkivel, mert én még mindig Teot szeretem és nagy valószínűséggel ez egyhamar nem is fog változni.
Viszont a csönd ellen mégis csak tennem kellett valamit! A rádiózást elvetettem, mert bár kedvenc zenéim szóltak, de a hírek - és különösen a "JÓ HÍR!" - hallatán már a sikítófrász kerülgetett. De itt a rengeteg imádott CD-m! Amiket már évek óta nem hallgattam, mert nem volt hozzá lejátszó. Önálló, felelős, független nőként azonnal rendeltem egy CD-s rádiót, ami ma meg is érkezett! (Ettől valószínűleg Teo kapott volna sikítófrászt, mert évek óta készült megjavítani a 100 éves szerkezetét, de hát mint tudjuk, felesleges egy férfit félévenként emlékeztetni az ígéretére...)
Így aztán ma egész nap simogatta a lelkem sok régi nagy szerelmem, úgymint Leonard Cohen, Celine Dion, Kenny Rogers, Barry White, Neil Sedaka, Paul Anka és a legnagyobb kedvenc: Roy Orbison!